A 2010-2011-es tanév utolsó napjaiban rendezték meg Debrecenben a XX. Országos Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Fesztivál gáláját. 
A rendezvényen Magyarország 15 legjobb produkciója között helyet kapott a Vajk-sziget Csókaleányok című előadása is, amely kivívta a közönség és a szakma elismerését.

Honlapunk április 19-i beszámolójában (Alsó, felső: király!) és az Évkönyben is olvashattak a két iskolai színjátszókör kimagasló eredményeiről. (Azok kedvéért, akik nem jutottak hozzá a kiadványhoz, alább közzé tesszük az Országos gálán színjátszóink! című írást.)
A Csókaleányokat iskolánkban is megtekinthették az érdeklődők június 17-én. Aki valamennyi fórumon lemaradt a darabról, egy bő 10 perces vágott változatot megtekinthet Videótárunkban vagy a Drámapedagógiai Társaság oldalán.

A debreceni seregszemlén az iskola második osztályosaiból álló Vajk-játszók nevű csoport szerepelt. (Csoportvezető Dolmány Mária, rendező Ledő Attila.) A székely népmese alapján készült feldolgozás a legegyszerűbb eszközökkel, mindössze néhány négyzetméternyi területen is képes volt megmutatni a gyermeki élet varázsos összetettségét. Gabnai Katalin, az ismert drámapedagógus így ír erről Egy szép szombat Budapesten című kritikájában:

"A lelki alap és a szakmai felkészültség együtt csodákra képes, ezt a Vajk-sziget Általános Iskola Vajk-játszók nevet viselő alsós gyermekcsapata szépen bizonyította. Csókaleányok című produkciójuk okos – és szükségesnek bizonyuló – alcíme: játék egy székely népmese kapcsán. Egészen kicsi fiúk és leánykák puha játékmackóikat – önmaguk jelképét – ölelve-emelve énekelnek és beszélgetnek, a babázás vagy a papás mamás játékok tiszta természetességével. A téma a szülő-gyerek viszony, annak minden feszültségképző, kiben meghatottságot, kiben lelkiismeretfurdalást keltő, elképesztően egyszerűen tálalt elemével. Az előadás legnagyobb – bizton mondom – tanítható találmánya annak csodálatos tere. Egy hatalmas, kb. fél méter vastag, tán háromszor ha öt méteres, kárpitozottnak tűnő, óriás játszó-mező mögött sereglik a csacsogó aprónép, fölmászik rá, bukfencezik, gurul, hozza-vonszolja a rábízott „mackógyereket” a kezében, tökéletes bentléttel a játékban, no meg saját életében. Megrendítő a játék szépsége és igazsága. Azok számára, akikben nem friss a csókaleányok meséje, talán érdemes lenne egyetlen konkrét, jobban érthető utalás az eredeti történetre. A szájas, neveletlen leánygyermekeit hirtelen haragjában megátkozó (csókává változtató), s akkor éppen egy kisfiúval várandós anya és elboszorkányosodott (kamaszodó?) leányainak kálváriája s a fiútestvéri segítséggel helyrezökkenő családi béke története persze kiválóan ismert az előadó gyerekcsapat által. Csupán a be nem avatottak igényelhetnek egy-két szavas eligazító segítséget.

Több mindenre példa ez a játék. Az egyik, a jól megválasztott, s eredeti formájában megismert nagy-történet fontossága. A nem elrajzolt, újmódira cirkalmazott mese, hanem az eredeti, sötét ballada, a maga megrázó mivoltában tektonikus erőket tud mozdítani.

A másik, hogy mennyire nem tudják választott, döntési helyzetben lévő vezetőink és a nekik súgó színházi szakemberek, micsoda kincs van a magyar gyermekszínjátszás és drámapedagógia birtokában. Két évvel ezelőtt, 2009 januárjában, hatalmas pénzekért fogadott a Trafó egy technikával alaposan „megtámasztott”, angol-olasz-belga-német támogatók által futtatott flamand produkciót, az angol Tim Etchells által beidomított tizenhat gyerek Nap nap után (That night follows day) című, szülői lelkisimeretet borzoló, jobbára oratorikus játékát. Telt házzal menő előadásuk, melyre a szakmai jegy is 2000.- Ft volt, a poros nyomába sem léphet például a Vajk Játszók produkciójának, mind irodalmi minőségét, mind nyilvánvaló művészetpedagógiai módszereit tekintve alatta marad annak. De a „szakma” és az újságírók hada pihegve lihegett a Liliom utcában. El volt ragadtatva. Mert nem látják a magyar munkákat."

Emlékeztetőül...

Képek egy kattintásnyira mindkét vajkos előadásból, valamint az Évkönyvben megjelent szöveg.

Országos gálán színjátszóink!

Április 16-17-én került sor a XX. Országos Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Fesztivál első fordulójára Budapesten. 

16-án szerepeltek a vajkosok. A felsős színjátszó csoport kortárs költők verseit hívta segítségül, hogy a fiúk-lányok kapcsolatáról meséljen a nézőknek Van közünk egymáshoz? című játékával. A csoport Boldog Gabi néni és Vaszilkóné Porhajas Éva néni segítségével készült a megmérettetésre. Produkciójukat a zsűri ezüst elismeréssel jutalmazta.
17-én a kicsik, a másodikos „Vajk-játszók” következtek. Előadásukban a felnövekedés nehézségeiről, a kisgyermekkor sérelmeiről, örömeiről beszéltek játékosan Ledő Attila bácsi tanítványai. Már októberben elkezdtek készülni, akkor a Csókaleányok című népmese feldolgozásával foglalkoztak.
Novemberben bemutató foglalkozáson szerepeltek először a Magyar Drámapedagógiai Társaság szakmai rendezvényén. A végső produkciójuk azonban csak címében őrizte az eredeti mesét; a Csókaleányok előadás már nem a mese, hanem az ő közös történetük.

A versenyen arany elismerést kapott csoport két héttel később a fővárosi döntőn is remekelt, lenyűgözte a zsűrit, így az ország több mint 300 csoportja közül az előkelő legjobb 15-be is beválogatták. Jutalmul a fesztivál debreceni gáláján kétszer is bemutathatja előadását az érdeklődőknek.