Mintha szörnyű súly nehezedne a vállára. És mintha közben, magában és alig hallhatóan, mégiscsak dúdolna: "Ne csüggedj szív, mert az életnél nincs csodálatosabb!"

Leleszi Balázs Károly költő is vendégünk lesz az idei adventi vásáron. (Várhatóan 16 órakor érkezik.) Az alábbiakban előbb az ő bemutatkozó sorait olvashatják, majd egy ajánlást, amely a szerző legutóbbi kötetéhez (Intarzia parázsló tüzekkel) íródott.

1958-ban születettem, Budapesten, egy sokgyermekes hívő családban. Édesapám később lelkipásztor lett Gazdagréten. Szüleink Krisztus-hite sem garancia arra, hogy az életünkben nem lesznek nehézségek, megpróbáltatások. Épp ellenkezőleg. Másképp alakult az életsorsom, mint azt én elképzeltem.

Voltam nagyon gazdag, és voltam szegény, nincstelen hajléktalan; éltem csak úgy bele a vakvilágba, és élek most küldetéstudattal; voltam nős és belevásott a fogam. "Sírni a kegyelemtől, nem a kíntól", írja St. John Perse a Bóják címú versében. Mert nem azok vagyunk, amit elértünk, aminek mások tartanak; hanem, amiért élünk, amiért küzdünk, amiért az Isten az ő szolgálatába állított minket.

Jelenleg egy önkormányzati Gyermekotthonban dolgozom, mint nevelő.

Már fiatalon megjelentek különböző lapokban verseim (állítom, hogy a siker is lehet ópium!), de 25 év hallgatás következett különböző okok miatt. 1999 óta írok újra... Pilinszky János egyik vallomása így szól: „A világ csak a tökéletes önzetlen pillantásnak – és tollnak - adja meg magát. A világot nem a zsarnokok, nem a hatalmasok, hanem a gyermekek uralják. Csak amiről végképp lemondunk, kerülhet véglegesen papírra. Csak amit véglegesen átengedünk Istennek, lehet valójában a miénk.”

Egyszer édesapámmal egy bakonyi falucskában voltunk, ahol apám szolgált a vasárnapi istentiszteleten, és mikor vége volt, akkor egy idős paraszt bácsi odament hozzá, és így szólt: "Jól, jól beszélt a tiszteletes úr! De csak egy kicsit magas volt a vályú!" Ezt azért minden írásomban igyekeztem szem előtt tartani. Több-kevesebb sikerrel... És ezt a Navajo indián költeményt is: "Szégyellem magam a hajnal előtt; szégyellem magam az esti szürkület előtt; szégyellem magam a kék ég előtt; szégyellem magam a sötétség előtt; szégyellem magam a Nap előtt. Szégyellem magam az előtt, aki bennem él, és aki beszél általam. Ezért igazat kell mondanom. Ezért mondok mindig igazat. Szavaimat szorosan a keblemben tartom."

Gyermekkoromban sokat nyaraltunk nagynénéménél, Bagamérban, egy Hajdú-Bihar megyei kis falucskában. Úgy emlékszem, talán hat éves lehettem, amikor az eresz alatti fecskefészkekből kiestek a fiókák, pelyhesek voltak, és egyfolytában csak csipogtak-tátogtak a csőrűkkel, és én ölembe vettem őket, és csak sírtam, sírtam. Nem tudtam, hogy mitévő legyek. Az unokatestvéreim meg furcsán nézték könnyes szemeimet. Aztán odavittem egy nagy létrát, és a pelyhes kis fiókákat visszatettem a fészkükbe. Ma is ezt teszem, verseket helyezek életfészkembe - bízva abban, hogy megerősödnek, felnövekednek, és röpdösve-ficserézve bejárják majd Isten egének nagyszerűségét…

Áldott adventet kívánok mindenkinek!

Intarzia parázsló tüzekkel (2011)

A lét enciklopédiája. Ez jutott először eszembe, amikor végigolvastam Leleszi Balázs Károly válogatott és új verseinek gyűjteményét. Mert olyan kötetet vehetünk kézbe, amely utat mutat barangolásaink során, hogy egyre teljesebb mértékben birtokba vegyük a körülöttünk és bennünk élő világot. Nem véletlen, hogy egyik ciklusa a „Térképvázlatok” elnevezést kapta.

A kötet tobzódik a műfajok változatosságában, a nyelvi bravúrokban, a képek halmozásában, a gondolatok rengetegében, a drámai és ironikus fordulatokban. Leleszi Balázs Károly mindig tudja, hogy minden egyes mű eredete – bár ugyanaz a lélek – más és más pillanatait ragadja meg az öröknek. A szavak tolla nyomán olyan vibrációs felületet alkotnak a gondolatok számára, amelyből organikus természetességgel – tehát váratlanul is – születnek a lélek-idők.

A költészet az időben zajlóból emel föl valamit, s ez által ki is emeli abból. Az igazi vers – az ál-verssel ellentétben – még tovább lépve megteszi azt a csodát, hogy tárgyát az időből áthelyezi az időtlenbe: ez teremtő csoda. Ennek a teremtésnek tanúja és részese e kötetnek minden olvasója a költővel együtt. De más a teremtést nézni és más teremtődni. A költő tulajdonképp erre az utóbbira csalogat minket orvul és szeretettel.

A kötet vallomás a valóságról, és ez a vallomás a világ valódi arcához vezet bennünket, akik megfáradtunk – vagy már el is tévedtünk – barangolásaink során.

(Háló Gyula)

Leleszi Balázs Károly eddig megjelent önálló kötetei:

Összekulcsolt kezek - versek (1999)

Egy hajléktalan bujdosó alázata - versek (2002)

A Szabadító oltalmában - önéletrajzi írás (2002)

Szélvésztől hányt lelkek (két kiadás) - elbeszélések (2003)

Szívére ölelte az emberiséget - versek (2004)

Isten érintései - versek (2006)

Látnok az arcát tűzbe mártja - versek (2007)

Színig telt kosárka - bibliai elbeszélés (2009)

Intarzia parázsló tüzekkel – versek (2011)